Minden, amit megmutatsz — a diasorod egyik oldala, egy alkalmazás, egy rajz, a webkamerád — egyetlen képen fér el, egymás fölé rétegezve. A SplitCam mindegyiket rétegnek hívja, a kész képet pedig közönséges kameraként adja át a videohívó alkalmazásnak: a Zoom, a Google Meet, a Microsoft Teams és összesen 60+ alkalmazás megtalálja a kameralistában. Az osztály egyszerre lát téged és az anyagot, a képernyőmegosztás – megosztás vége – „látja ezt mindenki?” körök pedig kikerülnek az óra menetéből.
Ezek azok a rétegek, amelyeket tanításhoz érdemes ismerni. Több közülük csak az egyik platformon létezik, ezért minden kártyán ott a platform neve — vedd komolyan a címkét, mert egy hiányzó forrás felfedezésére az óra közepe a lehető legrosszabb pillanat.
A SplitCam arra a gépre kerül, amelyről már most is tanítasz — Windows 10 vagy 11, illetve macOS 13 vagy újabb —, és eggyel több kamerát ad a rendszeredben már meglévők mellé. Ebből az a fele a fontos, amelyik nem változik: a diákok ugyanazt a meetinglinket nyitják meg, ugyanabban az alkalmazásban, ugyanazon az eszközön, és semmi nem jelzi nekik, hogy bármi más lenne. Ha a tanári gépet más üzemelteti, neki kell lefuttatnia helyetted a telepítőt.
Az óra anyaga már ott van valahol a lemezeden: a prezentáció, amit exportáltál, a beszkennelt feladatlap, az oldal, amit be akartál mutatni, a fényképeket tartalmazó mappa. Húzd a fájlt egyenesen a jelenetre, és réteg lesz belőle. A tanításban az hoz változást, hogy mindegyik egyszerre lehet a képen, nem egyesével — nem kell többé eldöntened, hogy melyik egyetlen dolgot láthatja az osztály. Egyszer adod hozzá őket, és jövő félévben is ott lesznek. A lentebbi kártyák sorra veszik az egyes típusokat, és megnevezik, melyik platformon vannak. Windowson vegyél fel egy Application Audio (alkalmazáshang) forrást is, ha videórészletet játszanál le, hogy a részlet hangja a mikrofonod mellett is eljusson az osztályhoz.
Húzd akkorára az anyagot, hogy a képkocka nagy részét kitöltse, a webkamerádat pedig tedd olyan sarokba, ahová nem fogsz írni — a legtöbb embernél ez a jobb alsó. Most pedig nézd úgy, ahogy az osztály fogja: bármit mutatsz, a túloldalon egy nagyjából képeslap méretű csempében érkezik meg, laptopon vagy karnyújtásnyira tartott telefonon. Ha ekkora méretben te magad nem tudod elolvasni a saját tengelyfeliratodat, akkor senki sem tudja. Windowson az egész képet nagyíthatod is — mutass rá a részletre, és görgesd az egérgörgőt úgy, hogy egyetlen réteg sincs kijelölve. Előtte kattints a médialistában a webkamerád melletti lakat ikonra, így az a helyén marad, miközben minden más nő.
Rendezd el egyszer a rétegeket, majd mentsd az elrendezést jelenetként a jelenetlistába, és vegyél fel egy jelenetet minden olyan dologhoz, amit valóban csinálsz — egy előadásnézetet, egy mintapélda-nézetet, egy bemutatónézetet. A váltás egyetlen kattintás a kívánt jelenetre; Windowson ráadásul minden jelenetet gyorsbillentyűre tehetsz, és az egér nélkül válthatsz elrendezést. Az számít, hogy a diák székéből hogyan néz ki: az anyag változik, a kép ugyanakkora és ugyanolyan alakú marad, mint egy másodperccel korábban, a kamera pedig sosem esik ki. Senki nem lát fekete csempét, és soha többé nem mondod, hogy „várj, leállítom a megosztást”.
Nyisd meg a kamerabeállítást a videohívó alkalmazásban, és válaszd a „SplitCam Camera” lehetőséget abból a listából, amelyben a webkamerád is szerepel — a Zoomban és a Google Meetben a Settings → Video, a Microsoft Teamsben a Settings → Devices alatt találod. 60+ alkalmazásban közönséges webkameraként jelenik meg, plugin és alkalmazásonkénti integráció nélkül, így ugyanez a lista óra közben is működik: az óra megkezdése után is átválthatsz rá, és a kép egyszerűen átvált. macOS-en a kamera rendszerbővítmény, ezért a Mac első alkalommal engedélyt kér rá.
Exportáld a diasorodat PDF-be, vagy vedd a feladatlapot, ami már megvan, és add hozzá a fájlt PDF-rétegként. A lapozás óra közben, a rétegen belül történik, így a negyedik oldalról szóló kérdésre a negyedik oldalon válaszolsz, nem pedig egy menüben való keresgélés után.
Adj hozzá egy Slideshow (diavetítés) réteget, és tedd bele a képeidet: átrendezheted a sorrendet, kiveheted, amire mégsem volt szükség, léptetheted őket fix időközönként, ismételtetheted a sort, és használhatsz animált GIF-et ott, ahol pár másodpercnyi mozgás többet mond egy állóképnél. macOS-en három vagy több képet egyenesen a jelenetre is húzhatsz, és a diavetítés-réteg magától felépül.
A Whiteboard (tábla) egy réteg, amelyre szabadkézzel rajzolsz egérrel vagy érintőpaddal; tartsd nyomva a Shiftet, és egyenes lesz a vonal, a réteghez pedig visszavonás, újra és teljes törlés is tartozik. Szabadkezes rajzot tud, semmi mást — ezért inkább az a hely, ahol az osztály előtt végigviszel egy feladatot, nem pedig eszköz egy nyomtatott ábra lemásolására. A macOS-verzióban nincs benne.
Rögzítsd a teljes képernyőt, egyetlen alkalmazásablakot, vagy csak a képernyő lényeges részét, akár 4K-ban, látható egérkurzorral, hogy az osztály követni tudja, hová mutatsz. Windowson a teljes képernyős rögzítés az egérkattintásaidat és a billentyűleütéseidet is meg tudja mutatni — ez a különbség egy olyan szoftverbemutató között, amelyet a diákok követni tudnak, és egy olyan között, amelyet csak nézni.
Adj hozzá egy Browser (böngésző) réteget mindenhez, ami böngészőben él: egy webes prezentációkészítőhöz, egy függvényábrázoló oldalhoz, egy szimulációhoz. Kattints duplán a rétegre, hogy interakciós módba válts, és kattinthatsz meg gépelhetsz az oldalon belül, miközben az osztály nézi — anélkül, hogy kilépnél a SplitCamből vagy másik ablakot nyitnál.
Adj hozzá egy Phone Camera (telefonkamera) forrást, és olvasd be a QR-kódot a telefonoddal. Hálózaton keresztül csatlakozik, kábel és digitalizáló hardver nélkül, így ráirányíthatod egy könyvre, egy nyomtatott ábrára vagy egy asztalon lévő tárgyra, és átválthatsz erre a nézőpontra, amikor a magyarázathoz valódi tárgy kell.
A szövegréteg egy címet, egy utasítást vagy azt a kulcsfogalmat tartja a képen, amit folyton ismételsz — saját színnel, mögötte háttérpanellel és a betűk körül körvonallal, hogy zsúfolt dián is olvasható maradjon. Windowson ráadásul automatikusan le is tudja fordítani másik nyelvre, amit begépelsz; ezt érdemes tudni, ha az osztályod egy része második nyelven követi az órát. A begépelt szöveget fordítja, nem azt, amit hangosan mondasz.
Itt az olvashatóság az egész feladat. Az alábbi elrendezéseket egyetlen kérdés dönti el — mit kellene az osztálynak épp most olvasnia, és elég nagy-e ahhoz, hogy olvasható legyen? Építsd fel őket egyszer, mentsd mindegyiket jelenetként, és a félév hátralévő része egyetlen billentyűleütés.
Egy PDF-oldal vagy egy diavetítés-kép foglalja el szinte a teljes képet; a webkamerád kicsiben ül a sarokban, a szövegtől távol. Az osztály nagyjából akkora méretben olvassa a diát, amekkorát egy teljes képernyős megosztás adott volna, és közben látja, ki beszél és hová nézel.
Windowson a tábla réteg kapja a munkaterületet, és beszéd közben írsz bele. Két-háromszor nagyobban írj, mint amekkora természetesnek tűnik — egy csempére írsz, nem a monitorodra —, és a feladatok között inkább töröld a táblát, mintsem üres helyért görgess.
Ablakrögzítés arról a szoftverről, amit tanítasz, látható kurzorral, Windowson pedig a kattintásaiddal és a billentyűleütéseiddel együtt; a webkamerád kicsiben marad a sarkában. Az osztály látja, melyik menüt nyitottad meg és melyik billentyűt nyomtad le, nem csak a megjelenő eredményt.
Egyetlen jelenet, amelyben nincs más, csak a webkamerád, teljes méretben. Erre válts, amikor abbahagyod a mutatást és kérdezni kezdesz — az osztály akkora méretben látja az arcodat, hogy az arckifejezés is leolvasható. Ezt a jelenetet érdemes készenlétben tartani arra is, amikor egy diák olyat kérdez, amire a diasor nem ad választ.
Óra előtt kicsinyítsd le a SplitCam előnézetét körülbelül akkorára, amekkora csempét egy diák valójában kap, és nézd meg a saját anyagodat az asztal túlsó végéből. Amiért oda kell hajolnod, hogy elolvasd, az túl kicsi — nagyobb betű, egyszerre kevesebb dolog a képen, és elrendezésenként egy gondolat, nem pedig egy teljes oldal beleszorítva.
Válaszd ki, melyik sarokban lakik a webkamerád, és onnantól soha ne írj, ne mutass és ne dobj ábrát oda. Az a réteg, amit óra közben kell arrébb tenned, olyan réteg, aminek a mozgatását az egész osztály végignézi.
Úgy rendezd el a jelenetet, hogy amiről beszélsz, magasan legyen a képernyődön, közel a kamerához. Így az osztályra nézel, nem lefelé és oldalra, és senki nem tölti azzal az órát, hogy azon töpreng, valójában mit olvasol.
Fix hosszúságú feladatnál egy Automation Timer (automatizálási időzítő) réteg az osztály szeme előtt számol visszafelé, így senkinek nem kell megkérdeznie, mennyi van még hátra. Windowson az időzítő a lejártakor jelenetet is tud váltani, így az óra magától folytatódik, nem akkor, amikor eszedbe jut.
Öt perc jelenetváltogatás úgy, hogy senki nem nézi, elég is. Az órát már tudod; az egyetlen új mozdulatsor az, hogy melyik jelenetben melyik elrendezés van — Windowson pedig az, hogy melyik billentyű hozza elő. Csináld végig egyszer, és az órán többé nem gondolsz a szoftverre — pontosan ezért érdemes beállítani.
A SplitCam azt a képet, amit az osztály lát, fájlba írja a saját gépeden, így az a diák, aki lemaradt az óráról, pontosan azt kapja meg, amit mindenki más látott. Windowson a fájl fragmentált MP4-ként íródik, ezért egy összeomlás vagy egy áramszünet nem viszi el az egész felvételt.
Ez nem gyártói összehasonlító táblázat — ez az a négy dolog, amit a tanárok már most is csinálnak, ha meg akarnak mutatni valamit az órán. Mindegyik tud olyat, amit a SplitCam nem, és a SplitCam szerepe szűkebb, mint amit egy összehasonlító táblázat sugallna. Az órát továbbra is a videohívó alkalmazás viszi.
Működik, és minden videohívó alkalmazásban benne van. Csakhogy az arcod bélyegképpé zsugorodik a megosztás mellett, nem lesz ugyanannak a képnek a része; minden anyagváltás azt jelenti, hogy másik ablakot keresel és újra kiválasztod, mit osztasz meg; és ami nincs megnyitva a gépeden — egy könyv, egy vázlat, amit az imént rajzoltál —, az egyáltalán nem fér bele.
Semmi más nem mutatja meg úgy a kezedet, ahogy egy valódi lapon dolgozik, és fizikai anyaghoz máig ez a legjobb válasz. Csakhogy egyetlen rögzített nézőpont, és eggyel több eszköz, amit be kell szerezni. Nem is vagy-vagy kérdés: a legtöbb közönséges webkameraként csatlakozik, így a SplitCam a diasorod mellé veheti egy rétegként, nem pedig helyette.
A kézírás jó, és a toll a megfelelő eszköz hozzá. Kell viszont egy második eszköz, egy tükröző alkalmazás és egy megosztási ablak, és amíg a tükrözés megy, az arcod bélyegkép a megosztás mellett, nem része annak a képnek, amit az osztály olvas.
A prezentációs alkalmazáson belül a diára rajzolt tinta jól néz ki, és a diával együtt marad. Csakhogy kizárólag azon az alkalmazáson belül létezik: ha átmész a böngészőbe vagy egy szoftverbe, amit épp bemutatsz, a tollnak nincs mire írnia.
A SplitCam összeállítja a képet, és kameraként adja át a videohívó alkalmazásnak. Te és az anyag egy képkockában maradtok, az elrendezések úgy változnak, hogy közben semmi nem áll meg, és az anyag ugyanabban a pillanatban lehet PDF, képernyő, weboldal vagy a telefonod kamerája. A rajzolás szabadkezes, egérrel vagy érintőpaddal, Windowson.
Nem. A SplitCam kizárólag a te gépeden fut, ahol extra kameraként jelenik meg. Az osztály ugyanazt a meetinglinket nyitja meg, ugyanabban az alkalmazásban, amit mindig használ, és ami eljut hozzájuk, az egy kamerakép — ugyanolyan videó, amilyet a saját webkamerájuk küld.
Mindkettőre igen. Nyisd meg a Settings → Video menüt a Zoomban, a Teamsben vagy a Meetben, és a „SplitCam Camera” ott van a kameralistában a webkamerád mellett; ugyanígy jelenik meg 60+ alkalmazásban, plugin és alkalmazásonkénti integráció nélkül. Ezt a listát az óra megkezdése után is megnyithatod, és a kép anélkül vált át, hogy ki- és visszalépnél.
Két őszinte út van. Exportáld a diákat PDF-be, és add hozzá a fájlt PDF-rétegként — így tanítás közben a rétegen belül lapozol. Vagy ha inkább közvetlenül a PowerPointot vagy a Keynote-ot vezérelnéd, az összes animációjával és a saját tollával együtt, használj ablakrögzítést a prezentációs ablakon, és azt tedd a jelenetbe.
Amit a SplitCam dokumentál, az egy saját tábla réteg Windowson: szabadkezes vonalak, Shift az egyenes vonalhoz, visszavonás, újra és teljes törlés. Ez egy felület, amire rajzolsz, nem pedig egy filctoll, ami a többi anyagod fölött lebeg — ezért a szokásos elrendezés az, hogy a dia foglalja el a kép nagy részét, mellette a táblával, vagy külön jelenet, amire átváltasz, amikor kezdődik a levezetés. Ha olyan tintát szeretnél, amely magán a dián ül, rajzolj a PowerPoint vagy a Keynote saját tollával, és rögzítsd azt az ablakot.
A tábla szabadkezes, egérrel vagy érintőpaddal való rajzolásként van dokumentálva; a nyomásérzékenységről vagy a toll támogatásáról semmi nem jelent meg, ezért ne erre építs egy órát. Ha a tollal való írás központi szerepet játszik a tanításodban, rajzolj olyan alkalmazásban, amely rendesen támogatja a rajztábládat, és hozd be azt az ablakot a jelenetbe ablakrögzítéssel.
Add hozzá a részletet videórétegként, és a jeleneten belül játszódik le. Ha a hang egy másik programból jön — például egy böngészőfülön futó videóból —, Windowson van Application Audio (alkalmazáshang) forrás, amely közvetlenül veszi az adott program hangját, és a mikrofonoddal keveri. A mikrofon Accentuate beállítása minden más forrást lehalkít, amikor meghall téged, így beszélhetsz a részlet fölött — bármilyen hangra reagál, nem csak a te hangodra, ezért használj hozzá headsetet.
Igen. A SplitCam az összeállított képet a saját gépeden lévő fájlba rögzíti — felhő nélkül, portál nélkül, link nélkül, így úgy osztod meg a fájlt, ahogy az iskolád amúgy is megosztja a fájlokat. Windowson fragmentált MP4-ként íródik, ami azt jelenti, hogy egy megszakadt felvétel is lejátszható marad.
A lényege igen: a PDF-rétegek, a diavetítés, a képernyő- és ablakrögzítés, a böngészőréteg, a telefonkamera, a felvétel és maga a virtuális kamera mind fut macOS 13 vagy újabb rendszeren, ahol a kamera rendszerbővítményként települ, és az első indításkor engedélyezed. Csak Windowson dokumentált: a tábla, az alkalmazáshang, a gyorsbillentyűk, a Replay forrás és az egyszínű Color forrás. Ha a tanításod a táblára épül, Windowsról taníts.
Végy egy órát, amit már elkészítettél, tölts pár percet azzal, hogy az anyagát jelenetbe rendezed, és tartsd meg. Ebből semmi nem hárul többletmunkaként az osztályra: ugyanaz a meetinglink, ugyanaz az alkalmazás, semmit nem kell telepíteni, egy perc sem megy el egy új eszköz elmagyarázására. Az egyetlen különbség, amit ők látnak, hogy te és az, amit magyarázol, végre ugyanabban a képben vagytok — és ha kiderül, hogy ez mégsem illik ahhoz, ahogy tanítasz, ugyanabból a listából visszaválasztod a saját webkamerádat, és az óra megy tovább.
⬇ Free Download